Egy hétvégén volt lehetőségem lemenni a Siwa oázisba. Ez Egyiptom nyugati részén található kb. 50km-re a líbiai határtól, Kairótól pedig közel 600km-re. Az egyiptomi utakat figyelembe véve, nem volt rövid az út. Útlevél nem volt nálam, mert be volt adva vízumhosszabbításra, csak egy fénymásolt útlevél és egy pár soros arab nyelvű írás sok pecséttel :), ami remélhetőleg tényleg arról szólt, amit mondtak nekem. A rendőrségi ellenőrzőpontok még nem is olyan vészesek, ha esetleg nagyon ugrálnak, akkor megkeni őket az ember és kész, de Siwa előtt van egy katonai ellenőrzőpont is, azt már komolyan kell venni. Egyiptom ugyanis a mostani forradalmai ellenére még mindig katonai diktatúra. A hadsereg állam az államban vállalkozásokkal, olajkutakkal.
Szóval egy szép januári csütörtök délután kocsiba pattantunk, majd irány Siwa. Az autópálya Alexandriáig egész jó (fizetős), utána meg nagyjából a tengerparton megy El Alamen, Marsa Matruh városokon át. Igen, Rommel is járt erre, igaz ő más járműveken, de ez már történelem, most sajnos nincs idő a katonai temető meglátogatására. Marsa Matruh után az út kicsit délnek fordul és kb. 3 órai vezetés vár még ránk a sivatagon át. Előzőleg egy rohadt nagyot huppantunk kb. 100km/h-val egy kátyuban. Hát már csak ez hiányzott, de egy előnye volt a dolognak: ilyen gyönyörű csillagos eget én én soha nem láttam amíg a kereket cseréltük. Este 9-10 fele értünk Marsa Matruhba és nekiállunk gumist keresünk (pótkerék muszáj, hiszen 300km út vár ránk a sivatagon át, ahol az úton kívül semmi nincs - forgalom sem), majd megpróbáljuk egy utcai lámpánál életre kelteni a reflektorokat, amik a kátyuba hajtva megadták magukat). Végül az egyiket sikerül életre keltreni, pótkerék is van megint, tele is tankoltunk, mehetünk.
Hajnali 2 fele érünk be Siwaba. Előtte pár km-re katonai ellenőrzőpont, 6-7 fiatal kiskatona gépfegyverrel nézegeti a papírokat, a jelek szerint jó nekik a fénymásolt útlevél is az arab nyelvű kísérőlevéllel. Mehetünk. Szállás, majd gyors alvás.
Pénteken és szombaton végigjárjuk a legérdekesebb helyeket, nézelődünk, vásárolgatok.
Járt erre előttem Nagy Sándor és az orákulum itt erősítette meg abban a hitében, hogy isteni származású. Az orákulum templomának a romjai még láthatóak, továbbá itt található még Kleopátra fürdője, a Shali Ghadi (agyagvár), illetve a Gebel al Mawta (halottak hegye) is. Kivittek minket terepjáróval a sivatagba kocsikázni. Homokdomra fel, majd onnan padlógázzal le. Néha kiszálltunk és mint a hülyék gurultunk le a homokdűnékről, játszottunk távolugrást (ha nekifutás után a homokdűne tetejéről elugrik az ember, akkor kb. combközépig süpped utána a puha homokba), utaztunk az oázisban csacsis fogattal. Szóval látnivaló van kismillió, idő nem volt sajnos elég.
Végül vasárnap hajnalban indulás vissza. A helyi benzinkút zárva, nem is akarnak kinyitni, így vissza a szállásra, az egyik arab gyereket felpakoljuk, magunkkal visszük, neki már hajlandók kinyitni és tankolni (de így sem boldogok), indulás vissza. Visszafele én vezettem, hát nem volt egyszerű. Főleg úgy, hogy utána Kairóba érve kapásból mehettem dolgozni. De megérte, hogy ment érte. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése